MozgásLelkiség szeretetmisszió

A "MozgásLelkiség" – egy régi/új misszió születése

„Mert benne élünk mozgunk és vagyunk." (ApCsel 17,28)

A Jézusi gyaloglás Jézus értünk való fáradhatatlan gyaloglása, hogy elvigye mindenhová, mindenkihez az örömhírt. Szünet nélkül gyalogolt, a Szeretet hajtotta, hogy beteljesítse az Atyától számára rendelt küldetését.

A Gyaloglás Jézussal – ami túlmutat bármely lelkigyakorlaton vagy zarándokúton – a mi, Jézus földön járó egyháza tagjainak gyaloglása – olykor bukdácsolása, majd fölállása – azon az úton, a szeretet útján, amelyet Jézus a maga értünk való gyaloglásával, kereszthalálával és feltámadásával kijelölt számunkra.

A sport és spiritualitás új nyelve, Jézus értünk való gyaloglása a hit közösségében – a közös nyelvben, Jézus Krisztus testvériségében válik mozgalommá. A Krisztus-hívők a Gyaloglás Jézussal szellemében követőivé válhatnak lelkiségükben – függetlenül attól, hogy fizikai testük milyen mértékben teszi ezt lehetővé (ad abszurdum, tudnak-e járni vagy sem). Az Ő lelkiségét kell a szívükben hordozniuk: „Öltsétek magatokra Krisztust.” 

„Hű az Isten, ki elhívott titeket az ő Fiával, a mi Urunk Jézus Krisztussal való közösségre… mindnyájan egyképpen szóljatok, és ne legyenek köztetek szakadások…” (1Kor 1,9–10)

Jézusi gyaloglás – a lelkiségi mozgalom „új nyelve”

Ferenc pápa az Evangelii gaudium/Az evangélium öröme kezdetű buzdításában rávilágít az „örök evangélium” örömét hirdető új evangelizálás forrására: „Ő (Krisztus) a saját új-ságával meg tudja újítani életünket és közösségünket, és még ha sötét korszakon és egyházi gyengeségeken haladunk is át, a keresztény cél sohasem évül el. Jézus Krisztus megtörheti az unalmas kereteket, amelyek börtönbe zárnak bennünket, és meglep állandó isteni kreativitásával. Valahányszor visszatérünk a forráshoz, és merítünk az Evangélium eredeti frissességéből, új utak nyílnak: kreatív módszerek, a kifejezés más formái, beszédesebb jelek, új jelentést hordozó szavak a mai világ számára. Valójában minden igazi evangelizáló tevékenység mindig »új«.”

Jézus gyaloglása és a célba jutása előtti kereszthordozása olyan kitartásról és elköteleződésről tanúskodik, amely emberi ésszel fel sem fogható. Jézus tisztában van az ember testi-lelki törékenységével, s ennek tudatában is az élet teljességét ajánlja számunkra. A jézusi látásmód ugyanis „fordított” szemléletű: Ő bensőnkből kiindulva szemlél bennünket, egységként látja az embert és úgy szereti, „ahogyan van”. Az emberek viszont „külső szemmel” tekintenek egymásra, és gyakorta megmaradnak a felszínen, pedig belül lelnének igazi értékekre.

A Jézusi gyaloglás az egység, az összefogás, a kiengesztelődés, a béke és a szeretetet lelkisége. A mozgás, a közös játék és a sport szakadékokat hidalhat át népek, bőrszín, vallások és különböző nézetek között. Ha Jézust követjük, ez a testvéri egység a hétköznapi életben is megvalósítható. 

A Jézusi gyaloglás lelkisége nemcsak a különböző generációk, a különböző egészségi állapotú emberek, hanem távlataiban a sokszínű keresztény egyházak „közös bázisául” is szolgálhat, lehetőséget teremtve a mozgás általi találkozásra és kapcsolatépítésre, s a mozgás útján történő evangelizálásra is.

A MozgásLelkiség felekezetek közötti közös gondolkodás, amelynek nem célja a különböző felekezetekhez tartozó hívők identitásának megváltoztatása.

A Jézusi gyaloglás a keresztény egység lelkiségét szolgálja, s mindazokat hívja, akik szenvedélyesen hisznek Jézus gyaloglásának céljában és küldetésében.