Résztvevők írták

2011 és 2016 között 40 alkalommal tartottunk lelkigyakorlatot az ország különböző helyein… Gondolatok a lelkigyakorlatról.

 

Kinga
Szerettem volna Istennel tölteni pár napot. Csak Vele. Letenni mindent, ami a hétköznapokban körülvesz, lefoglal. Ami körülöttem, bennem pörög. A négy nap alatt megtapasztaltam Isten jelenlétét, nemcsak a kápolna csendjében, az erdőben, hanem hogy bennem is jelen van, mint minden fában, madárban, mint minden teremtményében. Ezzel az örömmel jöttem haza, feltöltődve, megbékélve, lecsendesedve, kipihenve, új erőre kapva. Talán ez a vers fejezi ki legjobban, ami ott, Dobogókőn a négy nap alatt történt:

„Most nem sietek,
most nem rohanok,
most nem tervezek,
most nem akarok,
most nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.”
(Túrmezei Erzsébet)

 

Zsuzsa

2012 - ben voltam először a Jézusi Gyaloglás lelkigyakorlaton. Leginkább az vonzott, hogy a test és a  lélek együttes gyakorlatozását ígérte. Annyira sokat kaptam a 4 nap alatt, hogy azóta minden évben visszatérő jelentkező vagyok. Az első alkalommal leginkább a mozgás része ragadott meg. A szemlélődő imádság nagyon új volt számomra. Elhatároztam, hogy rendszeresen gyakorolni fogom a hétköznapokban. A mai napig  reggelente így imádkozom. A gondolataim  össze-vissza cikáznak, nehezen megy az elengedés. Sokáig bosszantott a szétszórtságom. Lassan megtanultam, hogy " a lelki edzőteremben nem a teljesítmény a fontos, hanem az elengedés"- Renáta szavait idézve. A másik dolog, amit az idén tanultam meg, hogy az érzékelést ne keverjem össze a gondolkodással. Gyorsan térjek vissza a tenyér közép kereséséhez, ha elkalandoztam.
 
Józsi atya lelki vezetése, Renáta derűs, mindenre kiterjedő figyelme és szeretete, kettejük harmonikus együttműködése minden évben maximálisan megteremti a légkört az elmélyülésre.  Jézushoz  és önmagamhoz vágyom közelebb kerülni, és ezen az úton számomra gyönyörű segítség a Jézusi Gyaloglás. Istennek legyen hála.
 
 

Zsuzsa
A záró megosztásban elhangzott gondolataim két kérdést érintettek:
Miért jöttem? Mit viszek magammal? 
Már második alkalommal jöttem: a hétköznapok feszültsége, rohanása után elcsendesedni Krisztusban, megtalálni a SZENT CSENDBEN a MOST, a JELEN AJÁNDÉKÁT, a gyaloglás ritmusában pedig mindezt megerősíteni. Felfedezni, felismerni az Úr jelenlétét mindenütt és mindenben.
Amit a hátizsákomban magammal viszek: a gyógyító csend megtapasztalása. A LÉLEK NYUGALMA a szemlélődés alatt, a Zsoltárok részletei a reggeli meditációkból, amelyek át- meg átszőtték (szövik most is) napjaimat.
Szintén belekerült az együtt-egyedül gyaloglás során felismert „követő–közvetítő” feladat, és a mozgás ritmusában megélt test–lélek imája. A hátizsák kis zsebében a gyógytornák erősítő, jótékony hatása is helyet kapott.
A SZENTBESZÉD, a tanúságtétel, a SZEMÉLYES BESZÉLGETÉSEK, a megosztások mind-mind megérintettek, s iránymutatóul szolgálnak.
Hálás vagyok az Úrnak, hogy részese lehettem.
Köszönöm NEKTEK, a Szervezőknek a munkát, s a résztvevőknek, hogy TÁRSAK lehettünk!
Ui. Renáta! Sokat jelentett az őszinteséged, Cili mosolya, Józsi atya karizmatikus egyénisége, Beáta nővér „suhanásai” (testi és szellemi értelemben).
Ahogyan átfutottam, amit írtam, túl nagy szavaknak tűnnek, de én így éltem meg, és mindenkinek így mesélek róla. Isten áldjon! Szép nyarat NEKTEK!

 

Kati

Több okból jelentkeztem a lelkigyakorlatra. Egyrészt, mert ez a fajta lelkigyakorlat különbözik a többi lelkigyakorlattól abban, hogy nemcsak a lélekkel, hanem a testtel is foglalkozik. A másik ok, hogy mindig vonzott a természet, a hegyek. Így a Jézusi gyaloglás a természetben, a mozgás által, a test felüdülését is jelentette számomra a lélek felüdülése mellett. Vágyódtam a csendre is. Végül nagyon motivált a gerinctorna. Kíváncsian vártam, mivel ülő foglalkozásom miatt sajnos a hátam és a derekam eléggé meg van terhelve.
Nagyon meghatározó volt számomra az ott töltött idő alatt a hangosan, lassan, tagoltan felolvasott reggeli imádság. A belőle kiragadott, kiválasztott mondataim nemcsak a délelőtti gyalogláskor, hanem a kápolnai szemlélődés alatt is segítette Jézusra figyelésemet, a vele való együttlétemet. A gerinctorna nagyon jó volt, már ott éreztem hatását, hazatérve is folytatom a gyakorlatokat.
Ugyancsak szándékozom gyakorolni a botokkal végzett bemelegítő és nyújtó gyakorlatokat is.
A szent, belső csendet, békét pedig, amit ott kaptam, igyekszem megőrizni a hétköznapok rohanásában.

 

Árpád

Ragyogó napsütésben ülünk a Séd partján Veszprémben. Körülöttünk gyerekek szaladgálnak, hátizsákjaink a fűben hemperegnek. Nézem a fölénk tornyosuló várat, a habos vizet és az elmúlt hűvös napok után élvezem a simogató napsütést. Lelkemben átölelem az egész világot, Isten szól hozzám bárhová is tekintek.

Nem volt ez így, főleg nem az elmúlt hat hónapban. Ott legbelül meghaltam, nem éltem, csak - mint egy robot - daráltam egyik napot a másik után szürke egyhangúságban. Fájnia kellett volna de nem is fájt! Rozsdás szürke egyhangúság, mint alig pár napja a veszprémi vasútállomás: lepusztultság, rohadó buszok, szakadt épületek.

Mégis mi történt közben? Mitől változott meg egycsapásra minden? Jézusi gyaloglásra jöttem Veszprémbe. Nagy elvárásaim nem voltak, csak jöttem mert a másik – és jobbik felem – jönni akart, mert Őt vonzotta a gyaloglással összekötött imádság. Én úgy voltam vele, ez is csak egy lelkigyakorlat, nem hozott lázba.

Sőt! Az első imák maguk voltak a kínszenvedés! Nőtt bennem a feszültség, csak nőtt és nőtt! Úgy éreztem atomjaimra robbanok szét. Csak egyvalamire tudtam fókuszálni: valahogy úrrá legyek ezen az embertelen feszítő érzésen és elmeháborodottként ne ugorjak fel ültő helyemből és ne vágtázzak ki a teremből.

A nordic walking sem izgatott. Rendszeresen kocogok. Két bottal gyalogolni semmi különös. Mit adhat az nekem pluszban? Csak fölösleges flancolás. Kezdetben a tapasztalat az elvárásaimat igazolta: nem élveztem a mozgást, mert még a botokkal való kalimpálásra is figyelni kellett. Aztán még imádkozzak is közben, mi? Jó vicc!

A második napon aztán történt valami megmagyarázhatatlan és semmi korábbihoz nem fogható! Vannak homályos emlékeim „fura” gyerekkori érzékelésekről, amikre már hosszú évek óta nem szoktam gondolni. Az egyik ima alatt elementáris erővel törtek rám az érzések, és már nem csak homályos emlékeim voltak: én voltam az enyhe szellőben rezgő falevél, a szálló pitypangpehely, tér és idő eltűnt csak lebegtem Isten tenyerén. Már nem csak értem, hanem át is élem azt amiről Szent Ferenc beszél. Kicsi híján teljesen elvesztettem ezt a tapasztalatot. Köszönet és hála érte, hogy a Nagy Isten, a maga különös módján ide vezetett Veszprémbe, hogy újra rátalálhassak. Mert mindenütt kerestem és nem találtam, pedig ott volt mindvégig, ott ahol kicsi kölökként hagytam.

A hátralévő napokban aztán testem és lelkem egymásra talált. Jézusi gyaloglás az álomszerű Séd-völgyben segített jó erősen megragadnom Isten kinyújtott kezét. Lelkem ujjong és megpihent Isten kebelén. 

 

Cecília nővér

Számomra a Jézussal gyaloglás – Test és Lélek imája szabadságot ajándékozott. Felszabadult, kiegyensúlyozott voltam. Amire vágytam, első hallásra azt kaptam. A gyaloglás kezdetén evvel az elhangzott szentírási résszel keltem útra: „Remélve, hogy kap tőlük valamit.” (ApCsel 3,5)
A harmadik technikát így járom ritmikus mozgásban, Út–Igazság–Élet, ami egyben az én örök fogadalmi mottóm. A benső ima és a cselekvő-gyaloglás imája párba álltak.
Ez meglepetés volt és öröm, hogy Test és Lélek imája nekem összhangot, egységet, egészséget, épséget adományozott. Szilárdság és alap, amelyre építeni lehet.
Kívánom és bátorítok mindenkit, vessék ki a hálót Jézussal, a Jézussal gyaloglás lelkigyakorlaton.

 

Bori
Köszönöm a lelkigyakorlatot. Sokaktól nem tudtam elköszönni – a búcsúzás mindig olyan nehéz!
Miért jöttem? – Hogy találkozzam Istennel, és jobban megismerjem magam.
Mit viszek haza? – Nekem a Tőletek kapott ima minden sora lelki esszencia.
Szeretném, ha közös gyaloglásaink Jézussal életem részévé válnának.
Köszönök mindent még egyszer. További szép nyarat Nektek és családotoknak is.

 

Zsuzsa
Miért jöttem? – A Jézusi gyaloglás számomra olyan lelkigyakorlat, amikor nagyon közel tudom érezni magam Jézushoz, az erdőben való gyaloglás és a meditációs ima segítségével.
Mit viszek haza? – A közösségben végzett imádság erejét, nyugalmat, rendezettséget és új lendületet a mindennapokra.

 

Anikó
Azért mentem a lelkigyakorlatra, hogy megismerjem a közös meditációt és sétáljak a szép dobogókői utakon.
Amit elhoztam, amit ismét felismertem: Isten és a természet harmóniája. Talán elindultam a meditáció útján, ezt kell továbbvinnem, elmélyítenem. Ezt szeretném is, még ha sokszor nem megy, még ha elesem is. Hogy újra és mindig fel tudjak kelni, tudjam folytatni.

 

Anna
Ezen a nyáron harmadszor vettem részt a Jézusi gyalogláson.
Mindhárom alkalommal Molnár Renáta személyi edző, nordic walking oktató tanította a gyaloglás technikáját, és előadásában hangsúlyozta a rendszeres mozgás fontosságát a mindennapi életben, hogy egészségünket megőrizzük és állóképességünket növeljük.
Nekem a bal térdemmel van problémám egy kiújult régi sportsérülés miatt. Az orvos az úszást és a kerékpározást javasolja, a futást és a hosszabb gyaloglást ellenzi. A nordic walking-technika segítségével azonban 2-3 órás hegyi túra is megoldható, így nem kell lemondanom a természetben végzett sétáról, amit nagyon szeretek.
A gyaloglás ritmusával nagyon jól összehangolható a Jézus-ima. Test és lélek imája együttesen valósul meg, szerintem hangsúlyosabban együtt vagyunk Istennel az általa teremtett természetben, mint amikor a teremben, egy széken ülve, mozdulatlanul végezzük a szemlélődő imát.
Ne riasszon el senkit, akinek túlsúly- vagy mozgásszervi problémája van, a Jézusi gyaloglástól. Én nagy bizalommal ajánlom mindenkinek.

 

Zsuzsa
Nagy örömmel olvastam üzenetedet, de jó, hogy eszerint továbbra is kapcsolatba kerülhetek Veletek!
Számomra óriási élmény volt ez a négy nap. Csodálatos dolog volt VELE gyalogolni abban a gyönyörű, homokkomáromi erdőkben és fölismerni, hogy ezt életünk végéig megtehetjük – bárhol! Hiszen ezt tesszük mindenképpen, ha nem tudunk is róla. A délutánok csendes óráit, amikor összeszedettségünket, „a jelenlétet” gyakoroltuk, párosítani a délelőttök „Jézussal gyaloglásával” nagyszerű felismerés volt. Köszönet és hála érte.
Örülök nagyon, hogy a Jézussal Gyaloglók Testvéri Közösségének tagja lehetek!

 

Adél
A bottal gyaloglás minőségileg más, mint a szokványos séta vagy kirándulás. A ritmusos járás ugyanabba a relaxált állapotba hoz, mint egy meditatív zene vagy a rózsafüzérezés. Ezután az erdő neszei, illatai, színei, a szél érintése, a napsütés (stb.) segíthetnek kinyitni az érzékelésemet és Isten számára jobban jelen lenni.

 

Kati

Ma két hete jöttünk haza Tahiból...Nagyon nehéz volt visszarázódni a szokott keretekbe, mert 'lemaradt a lelkem Tahiban'... Olyan jó volt pénteken magam mögött hagyni mindent: a gondokat, a feladatokat, a pörgést, a lármát - s belesimulni a létezés másfajta ritmusába, s mire az ember igazán belejött, akkor letelt a négy nap, s irány vissza... Rám zúdultak a nem fogadott hívások, a határidős feladatok, pedig én még lélekben ott voltam a Duna-parton, gyönyörködve a virágzó nyárfa pompájában... S szívemben ezzel a békével nekiláttam a határidős feladatoknak szép sorjában, s nagyjából most értem a végükre.

 

Zsuzsa
Először is köszönöm a sok-sok munkát, amely egy-egy lelkigyakorlat megszervezésével jár, és azt is, hogy egyetlen pillanatig sem éreztük úgy, hogy dolgozol/dolgoztok, hanem végig ott vagy/vagytok velünk az „úton”.
A gondolatok:
Miért jöttem? Azért jöttem, mert tavaly „megkóstoltam” valamit, ami mélyen megérintett: test és lélek közösségét az Isten előtt. Nehéz hónapok után vágytam a külső és a belső csendre.
Mit viszek haza? A csendben lakó bölcsességet, és a kevés szó súlyát. Hazaviszem a „járni csak lépésről lépésre lehet” felfedezését, valamint azt, hogy a „hullámlovasnak” a röpülés élményén túl figyelni kell az időjárásra és a pihenésre is. Hazaviszem a közösségben való egyedüllét szépségét, a madarak csiripelését, a leszúródó bot ütemes hangját, a frissen fűrészelt fa illatát és a csipkelekvár ízét.

 

 

Lelkigyakorlatok 2011-től, hol, mikor, kivel: archívum »

Jézusi gyaloglás születése
 

Hofher József jezsuita szerzetes és Molnár Renáta Cor-Way® életmódtréner, 4 gyermekes édesanya közös álma valósult meg abban a lelkigyakorlatban, amely a mai kor emberét a maga teljességében szólítja meg.
 

Lelkigyakorlat 2 lépésben
 

A 4 napos kétlépéses lelkigyakorlat az imádkozást a mozgással, a lelket a testtel összekapcsolva vezet be a szemlélődő Jézus-imába, a test- és mozgáskultúrába és a nordic walking alapjaiba.
 

MozgásLelkiség
 

A sport és spiritualitás új nyelve, Jézus értünk való gyaloglása a hit közösségében – a közös nyelvben, Jézus Krisztus testvériségében válik mozgalommá.

Kapcsolat

Molnár Renáta
Cor-Way® életmódtréner
személyi edző, lelkigyakorlat vezető


+36 30 687-9203


Hofher József SJ
spirituális kísérő
lelkigyakorlat vezető